Faipar, L. évf. 4. szám

 

Az újság teljes anyaga .pdf formátumban

 

 

 

 

Tartalomjegyzék:

 

Bevezető

Babos K., Zsombor F.: Néhány nyárfajta faanyag-tulajdonságának összefoglaló jellegű ismertetése

Kánnár A., Szalai J.: Réteges felépítésű faszerkezeti elemek klímaváltozás során bekövetkező vetemedésének és sajátfeszültségeinek számítása II. rész: Az eléleti levezetések eredményeinek alakulása

Csanádi E., Németh Sz.: Többfejes gyalugépek rezgésvizsgálata

Stipta J., Németh K.,Molnárné Hamvas l.: A faanyag és fémionok kölcsönhatása I. A krómionok és fény hatása a faanyag színére

Fodor T.: A faanyag dinamikus rugalmassági modulusának és veszteségi tényezőjének kísérleti mérése.  I. rész.

Vásárdíjasok

Ligno Novum - Wood Tech 2002

FATE Kitüntetések

A NyME díszdoktora lett: Dr Balatinecz János

Van-e jővője a magyar fűrésziparnak?

FAKAT Online

Ausztria legmodernebb lombos faanyagot feldolgozó fűrészüzeme

A Faipari Egyetemi Kutatásért Alapítvány tevékenysége - 3. rész.

A szerkesztő oldala

 

 

 

 

Szaklapunk a Faipar 50 éves

Tóth Sándor v

 

1951-től jelenik meg a Faipari Tudományos Egyesület műszaki-tudományos folyóirata a Faipar. Azóta az egész fafeldolgozás számára kiemelkedő szerepet játszik a szakma krónikájában, az aktualitások közzétételében, a legfrissebb ismeretek átadásában. A szakfolyóirat megjelenése óta rendszeresen tudósít az egyesületi életről, az egész faipar-ban zajló eseményekről, a vállalatok életéről, a kutatási eredményekről. Számos melléklet-sorozata is megjelent: fafajok, faipari gépek, berendezések. Az 1980-as évek végéig a Faipar  volt az egyetlen olyan szaklap, amely átfogta a széttagolt faipar egészét: a fűrész- és lemezipart, a bútor- és épületasztalosipart, az un. vegyes faipart, az állami és szövetkezeti ipart egyaránt.

Valójában faiparról azóta beszélhetünk, amióta kialakult a szaknyelv, a szakmai fogások írott formában is megjelennek, és a szakterületnek története van. Ebben is igen jelentős a szaklap szerepe. Jelentősége nemcsak a műszaki, hanem a tudományos életben is egyre nagyobb lehet, mivel itt átnézett, lektorált, minősített cikkek jelennek meg.

Hogyan is kezdődött? Igazából nem tudjuk, egykori szerkesztői közül már senki sem mondhatja el. Annyi azonban bizonyos, hogy első főszerkesztője Huber Lajos, felelős szerkesztője Juhász István volt. 1951-ben a lap példányszáma háromezer, ami a kiadó Egyesület ezer fős létszáma mellett igen tekintélyes eredmény. A szerkesztő bizottságában ott volt Szabó Dénes, valamint a lap 1953. évi 1. száma Lugosi Armandot is a szerkesztők között említi.

A lapban az 50 év folyamán megjelent cikkek jól tükrözték a szakma aktuális kérdéseit, a fejlesztési irányokat és a FATE eseményeit. Tekintsük át ez alapján röviden, hogy mi jellemezte az eltelt évtizedeket.

·       Az1950-es évek kedvelt témája volt a szocialista munkaversenyben elért eredmények taglalása, de számos ismeretterjesztő írás jelent meg faipari gépekről, szerszámokról, az akkori új faalapanyagokról és technológiákról, mint például a farost- és forgácslemezek, ill. azok megmunkálása. Nem hiányzott a lapból az anyagtakarékosság, a műszaki normák bevezetése és a faipari mérnökképzés kérdése sem.

·       Az 1960-as évek témája a műgyanta ragasztók használata, a poliészterrel történő felületkezelés. Számos beszámoló született a környező országokban szerzett szakmai tapasztalatokról. Ekkor a lap példányszáma 2300 és 2500 körül mozog. Új rovat indul: „Mi újság a kárpitos iparban?” címmel, s megjelenik a faanyagvédelem, a nemzetközi összehasonlítás kérdése, egyes iparágak problámája, az ipar és a kereskedelem újszerű kapcsolatának kérdése is a cikkekben. 1964-ben Egyesületünk elnöksége úgy határoz, hogy összeköti a tagdíjat a lap előfizetésével. Csak emlékeztetőül: ekkor az egyesületi tagdíj 2 Ft/hó, a lap ára 4 Ft volt. Kritika is érte a lapot, miszerint „a megjelent cikkek nagy része magas szintű, a tagság nem érti és hiányolja a közérthetőbb, tájékoztató cikkek megjelenését”.

·       Az 1970-es évektől a lap rendszeresen beszámol az Otthon kiállításokról. Időközben közérthetőbbek lettek a cikkek, több az írás a szakma fejlődéséről. Az évtized végén a közületi előfizetésekkel együtt is 1700-1800 példány a szükséglet, ami az egy lapra jutó költség növekedésével járt együtt. Ebből eredően az Egyesület vesztesége négyszázezer forint 1979-ben. Először akkor merült fel a kérdés: mi legyen a Faipar-ral? Megmaradt.

·       1984-ben a legjobb cikkírók számára három kategóriában nívódíjat alapított Egyesületünk, három-háromezer forint jutalommal, a szerkesztőbizottság javaslata alapján.

·       1990-ben minden számot egy-egy vállalat támogatott és 1991-ben már nem 12 hanem csak hat száma jelent meg. 1992-ben a kiemelkedő szakírói tevékenység elismerésére első ízben adta ki Egyesületünk Elnöksége a Lugosi Armand díjat, 15.000 Ft kíséretében. A lap 1993. évi 12. száma közli a FATE tagság teljes névsorát. 1995-ben a lap a 9. számig jelent meg. Ezt követően a Bútorszövetséggel közösen megjelentett új szakmai folyóirat neve: Bútor és Faipar. Ez a megoldás sem vált be, A Faipar 1998. második félévétől jelenik meg újra, negyedéves gyakorisággal.

·       2002-től a Faipar-t a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnök Kara gondozza, jobb lehetőséget biztosítva a kutatási eredmények publikálásához és nem utolsó sorban a megjelenés finanszírozásához. 

 Szaklapunk címlapjának háttere korábban diófurnér lenyomata volt, olajzöld, barna, majd kék,  kőris, jelenleg fenyőhöz hasonlít. 1953-ban, majd 1984-ben és 2000-ben kezdeményezte a szakma történetének feldolgozását. Számtalan aktuális kérdéssel foglalkozott az elmúlt 50 év során. Szerkesztése önkéntes alapon történt, cikkírói sem mindig kaptak honoráriumot. Voltak főszerkesztői, felelős szerkesztői, néha mindkettő. Róka Pál huszonkét évig volt fő- és felelős szerkesztő, Riepereger László felelős szerkesztőként és főszerkesztőként összesen húsz évig szerkesztette a lapot. Lele Dezső tíz évig volt felelős szerkesztő. Emellett a lapnak mindig volt szerkesztőbizottsága.

 

Főszerkesztők

Huber Lajos                     1951-1954

Róka Pál                          1954-1974

Dr. Molnár Sándor          1994-1995

Bíro Lászlóné                  1998-2001

Dr. WinklerAndrás          2002-

 

Felelős szerkesztők

Juhász István                1951-1956

Jászai Károly                1957-1966

Rieperger László          1966-1974

Róka Pál                       1974-1976

Rieperger László          1976-1983 

Lele Dezső                   1984-1994

 

Találkozhattunk olyan hirdetéssel is, amely így indult: „Ön nem tudja?" sőt, a távbeszélő oszlopok (ismertebb nevén a telefonpóznák) tulajdonságairól is olvashattunk régebben.

Bármilyen volt is a lap, egy a lényeg; mindig is a miénk volt, 2002-ben már - a Bútor és Faipar-t nem számolva ide - az ötvenedik évfolyama jelenik meg. Mi is benne vagyunk. Becsüljük meg a jövőben is. Olvassuk, írjunk, támogassuk!

 

 

 

Irodalom

 

1.     Lele D. 2000. Faipari Tudomámyos Egyesület 1950-2000. FATE, Budapest: 9-13, 18-25,42-45,53-55,81 old.

2.     Tóth S. 2001. A fafeldolgozás 1945 után. Agroinform Kiadóház. Budapest: 149-150 old.